Zalalövő Zala megye északnyugati részén, a Zala folyó által szelt Zalai dombság ölében fekvő kisváros. Délről és keletről a Göcsej, északról és nyugatról az Őrség dombjai határolják. A város határában a Zalába folyó Szőce-patakon egy 1986-ra elkészült, észak-déli irányban elnyúló mintegy 1600 méter hosszú, de mindössze 120 méter széles mesterséges tó található, a Borostyán-tó.
Zalalövő a 2000-ben megnyitott Zalalövő és Őrihodos (Szlovénia) közötti vasútvonalnak köszönhetően része az egyetlen Magyarország és Szlovénia között közvetlen kapcsolatot teremtő nemzetközi vasútvonalnak. Nemzetközi vasúti csomópont.
A várost észak-déli irányban szeli át a 86-os számú főút, amely meghatározó jelentőségű mind a belföldi mind pedig az Észak- illetve Dél-Európa irányú nemzetközi kereskedelem vonatkozásában, valamint a személyforgalom tekintetében is.
A város rövid története
A mai Zala, a folyó- és megyenév az illír-trák Sallából ered. A térségben mindig kedvelt megtelepedési hely volt Lövő térsége, ezt bizonyítják a IV. századból feltárt és konzervált épületmaradványok a romkertben. Az I. század elején jelentek meg itt a római légiók és létesítettek tábort a Zala folyó északi oldalán. Mellette falusias jellegű település alakult ki, melynek lakói mesteremberek és kereskedők voltak. A viruló helység Hadrianus császártól 124-ben városi rangot kapott. Hivatalos neve Municípium Aelium Salla lett. A városi rang újabb lökést adott a település fejlődésének, ami főként a kőépületek megjelenésében mutatkozott meg. A 2. század közepén, azonban a betörő germán törzsek felszámolták a települést.
A 4. században rövid időre ismét életre kapott Salla, új kőépületeket építettek, köztük egy vendégházat. Ezek az építkezések a korábbi, jelentős Sallát idézték. A 4. század ötvenes éveiben történt átépítés során területileg megnövelték, kényelmesebbé tették a feltárt épületet, ekkor készült a padlófűtése is, és ekkor kapta a fürdőmedencét. Ez azt jelentheti, hogy magasabb rangú - sőt talán még a császári családból származó - vendégek fogadására felszerelt állami vendégház - villa publica - lett. A Borostyán út mellett fekvő település - római nevén Salla - fontos szerepet töltött be mind gazdasági viszonyait, mind kereskedelmét tekintve a Római Birodalom idején. Ám az 5. században a római légiók kivonulását követően ismét elnéptelenedett. A korábban nagy jelentőséggel bíró település helyén komolyabb emberi alkotás egy jó ideig nem jelent meg.
A honfoglalás idején a Zala folyó két partjára települt falu erősség volt a nyugatról jövő német támadásokkal szemben.
Egy 13. századi oklevél szerint királyi nyilasok – nyíllövők – laktak itt. Valószínűleg innen a település Lövő neve. A török időkben a környék településeiről elmenekülők elsősorban az ekkor mezővárosi jogokkal bíró „Zalalövőre” menekültek, amelyet nem túl jelentős palánkvár védett. Lövő a középkorban mezőváros címmel bírt és királyi kiváltságlevélen alapuló vásárjoggal rendelkezett. 1780-ban járási székhellyé vált, ám ezt a kiváltságát 1848 után elvesztette, Zalaegerszeg fennhatósága alá kerül a környék. A kiegyezést követően komoly fejlődés volt tapasztalható a településen.
Az I. világháborút követő időszak további fejlődést hozott a településnek: az 1925-ben Zalapataka, Zalamindszent, Nagyfernekág, Irsapuszta, Pusztaszentpéter és Lövő egyesülésével létrejött Zalalövő.
2000. július 1-jével Göncz Árpád köztársasági elnök városi címet adományozott Zalalövőnek.
Zalalövő környéke – leginkább dél felől – sűrű, elsősorban bükkös, több helyen fenyves erdősségekkel borított. A területen több védett, ritka növény- és állatfaj megtalálható (mint ciklámen, tőzike, kockás liliom, kakasmandinkó). Ezen erdők egyikében rejtőzik a Borosán-völgy. Jó vizű forrása körül a II.viágháború után kiépítettek egy szakrális emlékhelyet (amely egyúttal víznyerő helyként is szolgált), hálából, hogy véget ért a második világégés.
A Tájház a XIX. század második felében épült tipikus zalai középparasztház. A ház érdekessége abban áll, hogy egyfajta átmeneti állapotot mutat be a letűnő paraszti, és a feltörekvő, polgárosodni kívánó lakáskultúra között.
A Salla kiállítóhely és romkert a város római kori emlékeit mutatja be. A római kori Salla a mai Zalalövő település központja alatt helyezkedik el. A római kori település régészeti kutatásai 1973-ban kezdődtek meg, és napjainkban is folytatódnak.
A város nyugati határában fekszik a Borostyán-tó, mely minden korosztály számára kiváló szabadidős elfoglaltságot és pihenési lehetőséget (horgászat, strandolás, sportolás) biztosít. Vízmélysége, halállománya igen változatos. A tekintélyes kiterjedésű állóvizet a Szőce-patak mellett még források sora táplálja. Nevét a település határán egykor átvezető Borostyánkő útról kapta.
Látnivalók közt említést érdemel még a település három temploma: Mindenszentek templom, mely a XIII. század közepén épült, Szent László király templom amely 1924-27-ig épült Metzner József tervei szerint, valamint a Zalalövő-Zalapataka - Szent Anna templom, mely a XVIII. század közepén épült.
Több évtizedes hagyományra tekint vissza a minden év augusztus második hétvégéjén megrendezésre kerülő a Zala Menti Napok. A rendezvény a lakosság minden korcsoportjának kulturált szórakozási lehetőséget biztosít. Programjai közül kiemelkedik a fogathajó verseny illetve a Borostyán tónál megrendezésre kerülő koncert és tűzijáték.
Ugyancsak augusztusban kerül megrendezésre a Nemzetközi Néptánc Gála több nemzet, valamint helyi csoportok részvételével.
A szüreti tradíciókhoz és a hagyományokhoz kapcsolódik a Zalai Murcifesztivál rendezvényünk.
